Miért nincs kerítés az amerikai és sok nyugat-európai ház előtt?

Aki járt amerikai kertvárosban, ismeri a képet: a házak előtt összefüggő gyep, kerítés sehol, legfeljebb a hátsó kertben. Magyarországon ezzel szemben az utcafronti kerítés és a kapu szinte a ház része. Honnan ered a különbség?

Amerika: a közös park eszménye

A nyitott előkert a 19. század második felében született. Frederick Law Olmsted, a New York-i Central Park egyik tervezője 1868-ban kapott megbízást a Chicago melletti Riverside megtervezésére, az Egyesült Államok egyik első tervezett kertvárosára. A terv szerint a házaknak 30 lábnyira (kb. 9 méter) kellett állniuk az úttól, a falakat pedig kizárták. Az elképzelés az volt, hogy a gyepek egymásba folyva egyetlen parkká álljanak össze.

Két évvel később, 1870-ben jelent meg Frank J. Scott könyve a kertvárosi telkek szépítéséről, amely Michael Pollan szerint mindennél jobban formálta az amerikai külváros képét. Scott a sima gyepet tette a kert középpontjába, és a telek elkerítését kifejezetten barátságtalan gesztusnak tartotta.

A nyitott előkert egyben a demokratikus egyenlőség jelképe lett: mindenki ugyanolyan, nincs mit elrejteni. Ennek árnyoldala is volt: aki eltért a közös normától, azt könnyen önzőnek, barátságtalannak bélyegezték.

Ma: szabályok tartják életben

A szokás mára szabályokba íródott. Az amerikai települési övezeti előírások (zoning) jellemzően nagy előkertet írnak elő, az utcafronti kerítés magasságát pedig gyakran 3–4 lábban (kb. 90–120 cm) korlátozzák, saroktelken a kilátás miatt még alacsonyabban. A hátsó kertben ennél jóval magasabb kerítés is megengedett.

Anglia és Hollandia: alacsony elöl, magas hátul

• Anglia: az engedély nélkül építhető kerítés a járművek által használt út mellett legfeljebb 1 méter, máshol 2 méter magas lehet (General Permitted Development Order 2015, 2. függelék, 2. rész, A osztály).
• Hollandia: a szabályok településenként eltérnek. Amstelveenben például az előkertben a homlokzattól 2,5 méteren belül legfeljebb 1 méteres kerítés állhat, magasabb csak távolabb és részben áttört kivitelben.

A logika mindenhol hasonló: az utca felől nézve a település „közös arca” számít, a magánélet a ház mögött kezdődik.

És nálunk?

Magyarországon a TÉKA főszabályként 2 méterig engedi a tömör kerítést, a helyi szabályzat pedig akár kötelezővé is teheti a kerítést. A hazai falusi és kisvárosi beépítésben a ház gyakran közvetlenül az utcára néz, mellette kapu és kerítés zárja le az udvart, ahol régen a gazdasági élet zajlott. Ehhez jön a kutyatartás, a biztonságérzet és a vad: a kerítés nálunk funkció, nem csak határ.

Melyik a jobb?

Egyik sem. A nyitott előkert barátságosabb utcaképet ad, a zárt pedig nagyobb magánszférát és biztonságot. Egyre több hazai háztulajdonos választ köztes megoldást: az utcafronton alacsonyabb, áttört kerítés (például táblás panel lábazattal), a ház mögött magasabb, zártabb rész.